Képregények sajátosságai

Bár akadnak fényképszerűen megrajzolt, számítógéppel létrehozott vagy akár olajjal festett darabok is, a képregények általában stilizáltak. Ez vonatkozik a figurák alakjára (eltúlzott, egyszerűsített formájúak) és a rajzstílusra is (erős kontúrvonalak). A stilizáció nem jelent rossz értelemben vett leegyszerűsítést vagy elnagyoltságot: a rajzok annak ellenére, hogy stilizáltak, helyenként rendkívül kidolgozottak, részletezettek lehetnek. A vonalakat általában egynemű színek töltik ki, de az izgalmasabb darabokban a színek korántsem homogének: a kontúrvonalak által határolt színes egységek ugyan elkülönülnek egymástól, és nagyjából egyneműek, ezen belül azonban változásokat mutatnak, a Skydoll esetében pl. egy-egy adott szín különböző tónusai közötti lágy átmenetekbe még színes fények és árnyékok is kerülnek.

Érdekes kérdés a stilizáltsággal kapcsolatban, hogy vajon miért olyan vonzó ez a jellegzetesség. Az erre adott válaszok persze nagyon szubjektívek (mint ahogy maga a kérdés is az), mégis érdemes megpróbálkozni velük. A stilizáció leginkább talán azért okozhat örömöt a percepciónak, mert a figurákat körbefogó kontúrvonalak erőteljessége és határozottsága, a színek viszonylagos elkülöníthetősége, illetve a karakterek világos, hangsúlyozott különbözősége kielégíti a dolgok és lények felismerhetősége és felfoghatósága iránti igényünket, az önmagunk és mások identikussága iránt táplált vágyunkat. Ez az identikusság az időben és a térben egyaránt működik, hiszen a képregény műfajának egyik legnehezebb feladata az, hogy a rajzolt szereplők a képek sokaságán keresztül megtartsák pontos arányaikat, karakterüket, mert a néző a legkisebb változást is érzékeli. A figuráknak arányosaknak kell maradniuk, miközben az érzelmeik kifejeződnek a testük tartásában, mozdulataikban és a mimikájukban, és arányosaknak kell maradniuk a perspektívák változásaiban, a rövidülésben stb. A figurák megjelenítésében így egy olyan technikai tudás biztonsága és ereje is megnyilatkozik, amely képes azokat identikusként megtartani a térben és időben, ezzel párhuzamosan viszont a teret és időt is pontosan és érthetően reprezentálja a figurákon, vagyis közvetíti, birtokolja e dimenziókat. A stilizáció emellett összefügg valamiféle lényegszerűséggel is: a figurák legjellemzőbb vonalai a világ vizuális értelmezését adják, pl. az emberi test vagy a tárgyak formáját kiadó legjellegzetesebb vonalak megtalálásával és erőteljes hangsúlyozásával az újrafelismerés és a megértés örömét nyújtják a befogadónak. Ez a megértés azonban, minthogy a képregények rendszerint a fantasztikum, a szürreális, az irracionális megjelenítésére törekednek, integratív viszonyban van a vágy vagy a szorongás reprezentációjával.