„Az óvodával, annak zenéjével foglalkozni nem

mellékes kis pedagógiai kérdés, hanem országépítés…

Hozzon a gyermeknek mindenki, amit tud: játékot, zenét, örömet.

De, hogy mit fogad el: azt bízzuk rá.

Csak az a lelki táplálék válik javára, amit maga is kíván.”

Kodály Zoltán

Magyarországon a kisgyermekkori zenei nevelés fontosságának felismerése több évtizedes múltra tekint vissza. Kodály Zoltán és az őt követő tanítványok fáradhatatlanul munkálkodtak azon, hogy ebben a fogékony korban gyermekeink a legmegfelelőbb zenei nevelést kapják. A korai életszakaszban a zenei nevelés alapozó jellegű, legfontosabb célja az örömszerzés, a gyermek figyelmének, érdeklődésének felkeltése, a fogékonyság kialakítása, az ízlés formálása, az érzelmi intelligencia fejlesztése. Tehát ahol az élet első éveiben hiányzik a zenei fejlesztés, – akárcsak a beszédfejlődésben –, kiküszöbölhetetlen hibák rögzülnek. Később már nem betölthető űr tátong a zenei fogékonyság, a zeneértés, a zenei megnyilvánulások helyén, nem alakul ki az igény a zenei önkifejezésre, a zenehallgatásra, a zene befogadására. A jelenlegi kutatás feltétlen szükségszerű, hiszen napjainkban érzékelhetővé vált a társadalom zenei nevelés iránti érzéketlensége. Mások lettek a társadalmi szükségletek, igények. A kisgyermeknevelők, óvodapedagógusok, de a mindennapok emberének figyelmét is ismét rá kell irányítani a zenei nevelésre, annak a zenei fejlesztésen túlmutató jelentős hatásaira.